A teljesség igénye nélkül, csak a fontosabb magyar helyesírási szabályok ismertetésére utalva.
A legszebb kivitelű és legfinomabb papírra nyomott étlap és itallap értékét is leronthatja, ha szóhasználata szakszerűtlen és tele van helysírási hibákkal.
Anyanyelvünkben egy ékezet elhagyás vagy felesleges alkalmazása merőben mást jelenthet, vagy egy betűvel több vagy kevesebb is megváltoztathatja a szó értelmét.

Nagy és kis kezdőbetűk használata

Étlapokon, árlapokon mindenkor a sor első betűjét nagy kezdőbetűvel írjuk.

Menük esetében a főfogások első betűjét szintén nagy kezdőbetűvel írjuk, az alatta lévő sorokban feltűntetett köretet, salátát, mártást már kis betűvel írjuk.

Az olyan elkészítési módokat, amelyek nem tulajdon- vagy földrajzi nevek, hanem pl. foglalkozást utalnak: mindig kis kezdőbetűvel írjuk! (pl.: molnárné, vadász, pékné módra)
Nagy kezdőbetűvel írjuk - eredeti írásmód szerint -a tulajdonneveket (pl.: Bercy, Colbert, Wellington), valamint a földrajzi neveket, kivéve, ha "i" végződésű melléknévként szerepelnek.

Az elkészítési módban szereplő intézmények nevét nagy kezdőbetűvel írjuk. (pl.: Opera, Astoria)

Idegen szavak használata és írása

Általános elvárás, hogy ne kerüljön idegen kifejezés az étlapra, ha van megfelelő magyar szó helyette.
Azokat az idegen szavakat, amelyek átmentek a köztudatba, meghonosodtak nálunk, fonetikusan kell írni (pl.: aszpik, eszpresszó, kaszinó, flekken, imbisz, koktél, minyon, parfé, puding, püré, ragu, rizibizi, szendvics, zselé, zselatin, stb.)
Továbbra is elfogadott, hogy az eredeti helyesírásnak megfelelően írjuk le a szavakat, viszont súlyos hiba, ha részben így, részben úgy szövegezünk.
Az idegen családi, földrajzi tulajdonneveket az eredeti írásmód szerint írjuk, kivéve azokat az idegen földrajzi neveket, amelyeknek közhasználatba átment magyar elnevezése van. (pl.: Bécs. Lipcse, Krakkó, Párizs, Pozsony, stb.)
Az idegen nevek helyesírására mindig nagy gondot fordítsunk, mindig az eredeti címkére, feliratra vagy szótárra támaszkodjunk

Összetett szavak egybe- és különírása, kötőjel kötelező alkalmazása.

1. Két szóból álló szóösszetételek

A szótagok számától függetlenül a jelöletlen tárgyas, határozós és birtokos kapcsolatok szavait egybeírjuk, hisz azok szorosan összetartoznak. Ez azt jelenti, hogy egybe kell írni minden kételemű szóösszetételt, amelyeknél a második szóból MIBŐL? kérdésre lehet az első szóval válaszolni: burgonyaleves, lencsefőzelék, uborkasaláta, rákmártás, borjútokány, sertéskaraj, marhalábszár, stb.
Ellenben nem írjuk egybe a melléknévi jelzőt a főnévvel, két szó különírandó, ha a főnévre a MILYEN?, vagy HOGYAN? kérdésre lehet válaszolni: túrós lepény, kakaós csiga, párolt káposzta, sós burgonya, főtt marha stb.
Egybeírandó viszont két szó, ha a főnévnek jelöletlen főnévi tulajdonságjelzője van, azaz a "milyen" kérdésre megfelelő kapcsolatnak nem jelzős, hanem főnévi előtagja van: csemegeuborka, angolszalonna, hasábburgonya, stb.
A népneveket általában külön írjuk, kivéve ha velük fogalommá vált kifejezést alkotunk:
francia bor, franciasaláta
angol tea, angolszalonna

2. Három és több szóból álló szóösszetételek

Egybeírjuk, ha hat szótagnál nem hosszabb szóból, vagy öt szótagnál nem hosszabb négy szóból álló szóösszetételről van szó pl.: zöldborsófőzelék, szárnyasraguleves.
A ragok nem számítanak a szótagszámba!
Kötőjellel értelem szerint bontjuk a hat szótagnál hosszabb három szavas, valamint, az öt szótagnál hosszabb négy szavas összetételeket, pl.: paradicsom-krémleves, borjú-velőropogós, stb.
Ha egy összetett szóhoz egy harmadik kapcsolódik, akkor mindegyiket különírjuk, pl.: frissen sült sertésszelet, roston sült sertésborda, stb.

3. Több jelzős ételnevek

Amennyiben a két jelző egyenlő értékű, vesszővel választjuk el, pl.: tejfölös, zöldséges rostélyos, stb.
Ha a második jelző szorosabban tartozik a főnévhez, nem teszünk a jelzők közé vesszőt, pl.: kolbászos rakott burgonya, pezsgős párolt káposzta, párolt aszalt szilva, stb.

4. Kötőjel kötelező alkalmazása

Fentieknél leírtakon túl kötőjelet alkalmazunk, ha az összetett szó előtagja tulajdonnév, pl.: Jókai-bableves, Gundel-palacsinta, stb.
Abban az esetben, ha a tulajdonnevet az elnevezésnél a "módra" kifejezéssel együtt alkalmazzuk, vagy ha a személy az étel nevét követi, nem kell kötőjel, pl.: Bableves Jókai módra, stb.
Két melléknév kapcsolatánál is alkalmazhatunk kötőjelet, pl.: kapros-túrós lepény, tejfölös-túrós kocka, stb.

Rövidítések - elválasztások

A helyesírási szabályok megfelelő rövidítések az étlapírásnál is használhatóak, sőt betartandók, pl.: db kg dl cl Ft
A mértékek és pénzek nevének rövidítése után nem kell pontot tenni!

Az étlapon az ételek neveinek rövidítését kerüljük !

Ha mégis hajthatatlan vágyat érzünk arra, hogy az ételek nevét rövidítve használjuk, akkor a rövidítendő szó első szótagjához a második szótag első betűjét is írjuk ki, pl.: burg. káp. pir.burg. stb.

Ha egy mód van rá, kerülni kell a sorvégi elválasztásokat, az értelem szerinti egész szavakat szükség esetén vigyük át a következő sorba, pl.:
Sertésszelet ha-
sábburgonyával
helyett
Sertésszelet
hasábburgonyával

Itallapok

A külföldi márkaneveket eredeti helyesírással és nem fonetikusan írjuk, pl. Cointreau.

A magyar borok írásánál az első szót a sor elején mindig nagybetűvel írjuk, a második szót, (szövegben az első szót is) mindig kis betűvel írjuk.